Olasz kalandok: koktélok, homár és pasta!
2016. július 22. írta: Szabadnapos Szakács

Olasz kalandok: koktélok, homár és pasta!

Április óta húzom az igát Olaszországban, és csak remélni mertem, hogy nem fog úgy eltelni a nyár, hogy ne jussak el Rómába. A célomat még túl is teljesítettem, hisz Sienától egészen Nápolyig meg se álltam. img_1431.JPG

Visszaolvasva az első sorokat, kicsit azért ferdítettem. Természetesen megálltam Rómában. Vagyis Ostiaban. Akik olvasták a bevezetőjét ennek a nyaralásnak, azok tudják már talán, hogy nem volt éppen zökkenőmentes az utazásom a tömegközlekedésnek köszönhetően, de lényeg a lényeg: eljutottam Rómába. A napokban olvastam egy interjút Jókuti Andrással, a Világevő szerzőjével, és egy mondat megragadt bennem: "szeretnék sokszor csak úgy spontán utazni, de ezek a gasztronómiai túrák nagyon hosszú előkészületet igényelnek" (a teljes interjút itt olvashatjátok.) Mivel a mi nyaralásunk igazából nem gasztronómiai túrának indult, így ezért hatalmas előkészületek se előzték meg. Annak ellenére, hogy én már előre tudtam azt, amiről elfelejtettem szólni ikertestvéreméknek: ha étterembe megyünk, akkor azt én akarom kiválasztani, hogy mindig valami különlegességgel találkozhassunk. Ha az interjút pár nappal előbb olvasom, akkor valószínűleg már jóval előre megtervezem a napokat, és jobban utána járok, hol érdemes enni Rómában, vagy éppen Braccianoban. Mint írtam, nem gasztrotúra volt, így közel se került annyira középpontba az evés, mint azt szerettem volna, de így is sikerült pár igazán jó helyet találnunk. Ha meg nem, akkor én főztem ki valamit!

Első nap: Ostia Antica, pancetta, pasta és "Én már nem vacsizok"

Még az út porát se volt időm lemosni magamról, hisz ahogy megérkeztem Ostiába, és sikeresen megleptem édesanyámat a két nappal előbbi érkezésemmel - szegény még el is sírta magát ijedtében, vagy örömében? -, már mentünk is megnézni Ostia ókori romjait. A 10 kg-s poggyászom az egyik kezemben, másikban fényképező, és séta indul. 13754531_1404460779580762_4339245072879220767_n.jpgKicsit több mint 6 km-t gyalogoltunk, mire bejártuk Róma ókori kikötővárosát, amiről igazából sokat lehetne mesélni, hisz a város a fénykorában közel 100 ezer lakossal bírt. Bár az adott pillanatban minden lépéssel egyre kevésbé kötött le a tény, hogy egy olyan városban járok, ahol már 2000 éve is emberek sétáltak. Talán megbocsátható, hisz ekkor már 30 órája nem aludtam. És egyre inkább kezdtem megéhezni, így az ókori romok közt egyre gyorsabban ismertem fel a számomra ismerős terepet: a konyhát. Bár nem mondtam meg anyáméknak, de a túra felétől kezdve, én már csak azon gondolkoztam, hogy mit is fogunk ebédelni. Ahogy visszaértünk az apartmanba (jobban mondva, én először értem oda), a hűtőt felcsapva, gyors terepszemlét tartva olyan igazi olaszos ebédtervezés zajlott le. Tészta van. Pancetta van. Paradicsom van. Akkor ebéd is van. 13775900_10206958368946326_3932103593393744931_n.jpg

Ostia Antica, szinte teljesen egyben maradt az ókori város

"Ostiai" pancettás rigatoni 20 perc alatt

20 dkg pancetta (hasaalja szalonna)
30 dkg paradicsom
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
só, bors
0,5 kg rigatoni tészta

1. A kockákra vágott szalonnát megpirítjuk, majd hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát, és fokhagymát.
2. Ahogy a hagyma megpuhult, a centis kockákra szelt paradicsomot beledobjuk, majd fedőalatt 20 percig főzzük.
3. A tésztát forrásban lévő sós vízben al dentére főzzük. (Főzési idő: lásd csomagoláson.)
4. Dobjuk a tésztát egyből a mártásba, lecsepegtetés nélkül! A főzőlében értékes ízanyag, és keményítő található, így ne pazaroljuk el. Adjunk egy kocka vajat, és egy merőkanállal (1dl) a főzővízből a mártáshoz, majd keverjük össze a tésztával. 

Semmi speciális, semmi extrém, csak valami olaszos. Hirtelen. Amilyen gyorsan elkészült, olyan gyorsan el is fogyott, úgyhogy követtük a napirendet, és tesóm párja (Noémi) és anyánk a piacra, mi pedig Janival a tengerpartra indultunk el, hogy végre pihenhessek is picit. Nem is kell mondanom, hogy miután kiörömködtem magam a tengervízben (még egyszer se fürödtem tengerben!), elfeküdtem a parton, és 36 óra ébrenlétet követően úgy aludtam, hogy csak este 6-kor ébredtem fel teljesen leégve. Estére már csak koktélozás maradt a tengerparton, a naplementében, majd a következő nap megtervezése. No meg nekem a vacsora. Úgy néz ki, csak én vagyok a családban olyan egészségtelenül táplálkozó, hogy még este 9-kor is azt néztem a hűtőben, hogy mit is ehetnék. Tesómék gyorsan kijelentették, hogy ők már nem esznek, és anyám is már amellett voksolt, hogy majd többet reggelizünk holnap. Én azért összeütöttem gyorsan egy bruschettára hajazó pirítóst, amit feldobtam egy kevés scamorzával, és bár 8 szeletet számoltam magamra, végül kettő jutott, mert ahogy elkészült, mindenki meggondolta magát. 

Bruschetta

Igazából, erről nem is szükséges receptet írni. Egy klasszikus olasz köszöntőfalat, vagy előétel. Eredetileg csak egy szelet pirítóst jelentett, amit olívaolajjal locsoltak meg, és fokhagymával dörzsöltek be, de manapság akármi kerülhet rá. Kockázzunk össze paradicsomot, sózzuk meg, adjunk hozzá frissen aprított bazsalikomot, és olíva olajat. Aztán keverjük össze alaposan, és halmozzuk frissen sütött pirítósra. Aki nagyon ínyenc, az még fokozhatja esetleg mozzarellával, vagy scamorzával. De csak a fantázia szabhat határt annak, hogy mit adjunk hozzá.img_1354.JPG

Bruschetta (ejtsd: bruszketta) : paradicsom, bazsalikom, füstölt scamorza

Második nap: Bracciano, homár és az olasz mamma

Talán kevesen ismerik ennek az olasz kisvárosnak a nevét, és bevallom, hogy a mi térképünkre is csak a véletlen folytán került fel. Mivel a nyaralás napjait Jani már előre beosztotta, úgy alakult, hogy lett egy üres nap, amivel nem tudtunk mit kezdeni, csak annyi volt az elhatározás, hogy nézzünk meg valami kisvárost a közelben. Így a térképet kiterítettük az asztalra megnyitottuk a böngészőt, és látván, hogy egy nagyobb tó van Róma közelében, ráböktem a térképre: ide akarok menni.img_1416.JPG

Kilátás a kastélyból

 A tengerparti koktélozást követően gyorsan neki is álltam éttermet keresni, hogy hol lenne érdemes Braccianoban ebédelni. Bár én már több ízben is dolgoztam homárral, az ikertestvéremnek még nem volt alkalma megkóstolni, így ezen a napon ez lett a célkitűzés. Találni egy éttermet, ahol jól szolgálják fel a homárt. Végül három étterem címét írtam le, és úgy alakult, hogy ezek közül egyikbe se ültünk be, hanem egy negyedikbe, ahonnan az olasz tulajdonos asszony hívogatott be minket. Mikor rákérdeztem kezdő olasz tudásommal, hogy van-e homárjuk étlapon, beszaladt a konyhába, majd pár perc után boldogan közölte, hogy természetesen. Elsőre az volt a megérzésem, ha egy pincérnek vagy egy tulajdonosnak be kell menni a konyháig, rákérdezni, hogy van-e homár, akkor az a történet már nem kezdődik jól. De végül tévedtem. Mint kiderült a homárt teljesen frissen készítik el, így legalább két adagot kell belőle rendelni, hisz félbevágva tálalják. Bár nem volt narancslé az itallapon, Noémi kedvéért a tulajdonos asszony elküldte a pincértanulót a közeli boltba (vagy szomszéd étterembe?), hogy hozzon két narancsot, és frissen csavarták. Mindent a vendégért? A rendelésünk végül három vargányás-szarvasgombás ravioliból, és két adag homárból állt ki. Mivel nem éttermi kritikus a posztom, így nem szeretnék ezekről ódákat írni, pedig lehetne. Annak ellenére, hogy egy hajszál volt az első, amit a szarvasgombás raviolin találtam, mind a kiszolgálás, mind az ételminősége meglepően jó volt. És csak egy sarki étteremről beszélünk. Az olasz pincérasszony még ki is faggatott minket, hogy ki kicsoda az asztalnál. Mikor közöltem vele, hogy ikrek vagyunk, már kiabált is át olaszosan a tulajdonosnak, hogy gondolnád hogy ők ikrek? Annyira különbözőek. Aztán ment a találgatás, hogy ki hasonlít az apára, ki az anyára. Vendégszeretet. Az őszinte fajtából.img_1431.JPG

Homár paradicsomos szószban linguine tésztával

Homár előkészítés és lelkiismeret furdalás

Ahogy már korábban is írtam arról, a homár élve érkezik a konyhára, úgyhogy ez mindig okoz némi lelkiismeretfurdalást, főleg, hogy bár nem vagyok hivatalos állatvédő, de szeretem őket. A következő sorokat csak erősidegzetű állatvédők olvassák!13241326_1363708710322636_4897711834324982239_n_2.jpg
Ahhoz, hogy legyőzzük a bűntudatunkat, és könnyítsünk az állat szenvedésein, több praktikához is folyamodunk. Sajnos már találkoztam olyannal, ahol az állatot egyszerűen csak kettétörik, és hagyják tovább kapálózni, miután megszerezték tőle azokat a részeket, amire szükség van: farok, és ollók. Ennél "humánusabb" megoldás, ha az állat fejét egy mozdulattal kettéhasítja a szakács, egyből átvágva az idegi központot, így semmit se fog érezni, nincs rúgkapálás. Még tovább enyhítünk az állat szenvedésén, hogy közel 0 fokon tartjuk az előkészítést megelőzően, így teljesen kába lesz az állat, kevésbé fogja fel, hogy mi történik. Legalábbis szeretjük ezt hinni. Hogy mi igaz ebből, nem tudjuk. Láttam már komikus jelenetet a konyhán, mikor a séfünk - aki még sose készített elő homárt - elfelejtette behűteni a homárokat, és mikor meg akarta ölni az elsőt, a kés megcsúszott a páncélon, az állat megijedt, és elkezdett szaladni az asztalon. Belegondolva talán a tragikomikus a legjobb kifejezés erre a jelenetre.

És ha már az állatvédők is visszatértek a soraimhoz, akkor még pár szót ejtenék magáról a városról is, Braccianoról. Igazából a mesés tó mellett, még egy nagy látványossága van: a várkastély. Található még a városban repülőmúzeum is, de mi csak a kastélyig jutottunk el. A kastély szinte tökéletes állapotban maradt meg, így máig múzeumként is működik. No meg esküvők helyszíneként. Többek közt itt tartotta az esküvőjét Tom Cruise és Katie Holmes, vagy épp Bernie Ecclestone lánya. img_1357.JPG

Orsini-Odelscalchi kastély

Mondanom se kell, hogy az előző esti vacsorázást követően, már senki se merte kijelenteni kerek-perec, hogy ő nem kér enni, inkább megvárták, hogy mit kotyvasztok magamnak a hűtőből. Természetesen ekkor már túl voltunk még egy esti koktélozáson, így már semmi nehezet nem kívánt az ember, úgyhogy egy olasz klasszikust húztam elő a hűtőből: pasta alfredo.

Pasta alfredo

Az eredeti klasszikus a "fettucine alfredo" nevet viseli, de mivel nem volt fettucine tésztánk, így maradtunk az előző napról megmaradt rigatoninál. Nem a legszerencsésebb választás egy sajtos-vajas mártáshoz, de még így is sikert aratott. Ahogy a legtöbb olasz tésztaételhez, így ehhez sincs konkrét recept. A kifőtt tésztához annyi vajat adunk, amennyit nem szégyenlünk (fél kilóhoz nagyjából 10-15 dkg vaj), majd legalább ugyanennyi parmezán, vagy grana padano sajtot. Aztán addig keverjük, míg a vaj és a sajt be nem vonja a tésztát. És természetesen egy kanál főzővíz nem maradhat el! És egy csipet bors! Mennyi is volt? Ha jól emlékszem 15 perc.

És ha már az estéknél tartok: a koktélozás. Nem csak lent Ostiában, a tengerparton, de már itt Toszkánában is meglepő volt számomra, hogy ha az ember bárba megy, kap egy tál rágcsálnivalót is hozzá, vagy legalábbis vehet a pultról kitett chipsből, mogyoróból, apró szendvicsekből a koktél, vagy sör mellé. Itt se volt másképp: volt olyan bár, ahova este beültünk, és a 6 eurós koktél mellé (ami valljuk be, nem igazán drága a tengerparton, szerintem a Balatonon se igazán kapni olcsóbban szezonban) egy büféből válogathattunk magunknak össze egy könnyed vacsorát. Grillezett zöldséges kuszkusz, olívás tészta, focaccia, bruschetta, aszalt paradicsom, articsóka, és még sorolhatnám. Egy kikötés volt csak: egy italhoz egy tálnyi ételt vihetünk csak. De ha belegondolunk: 6 euróért ittunk egy koktélt ÉS jól is laktunk. És ezek mind olyan ételek voltak, amiknek szinte nincs alapanyag költsége. Nagyon sok helyen csak egy tál chipset adnak az ital mellé. És szerintem remek gesztus, hisz nem kerül semmibe a bárnak, mégis megjegyzi a vendég, hogy ez kedves volt. Remélem ez a divat elterjed Magyarországon is lassan!

13731539_1408131265880380_1989718125733841608_n.jpg

Koktél, naplemente és könnyed vacsi!

Bár a nyaralás csak négy nap volt számomra (anyáméknak egy egész hét), még így is túlságosan sok mindent írhatnék, ami nem férne bele csak egy cikkbe. Így ezt követően egy újabb cikket olvashattok a nyaralásról, mégpedig Róma legjobb lasagnéjáról, és Nápoly egyik legjobb pizzériájáról! Addig is buon appetito!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyszakacsnaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr748900396

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Spaghetti allo scoglio - Spagetti a szikláról 2016.07.23. 01:02:09

Zsák Kata Ez a kedvenc olasz ételem. Imádom a tengeri herkentyűket, főleg a kagylót. Ez az étel ismét nagyon egyszerű, nem kell hozzá, kb. semmi. Feltéve, hogy van a közelünkben olyan hely, ahol friss kagylót tudunk venni… ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása