Hajónapló 8. nap: Dolgozni jöttem, nem nyaralni
2016. október 29. írta: Szabadnapos Szakács

Hajónapló 8. nap: Dolgozni jöttem, nem nyaralni

Legutóbb a világlátásról olvashattatok kicsit, hogy merre is sikerült járnom pár nap alatt, és azóta nem véletlen nem láttatok új képeket: betemetett a munka. Hisz dolgozni jöttem, nem nyaralni. Helyzetjelentés Indonézia és Pápua Új Guinea határáról.14799895_1503482573011915_2003769099_o.jpg

5:50 Mein Teil

Nagyon szeretem a Rammsteint, de mióta minden reggel erre ébredek 5:50-kor, egyre inkább szertefoszlik ez a szeretet. A kabintársam már szerintem egyenesen utálja. Muszáj a német zenével kezdenem, mert nagyon régen beszéltem németet, és vissza kell szoknom. Sok még a "Sorry, but ich habe this schon gemacht!"-jellegű mondatom, idővel talán elmúlik. Vagy nem, mert a munka angol és német nyelven folyik. Szóval 5:50-kor ébresztő, az emeletes ágyról óvatosan megpróbálok lemászni (létra nincs rajta, ugrani kell), úgy hogy ne ébredjen fel Bernard, és szakácskabátot felhúzva 6:00-ra már a kantinban reggelizek. Reggelinek túlzás nevezni, mert ilyenkor még nincs kint a személyzeti reggeli se, úgyhogy csak két kanál müzlit eszek, és behűtöm a két doboz kólámat, hogy majd 10 órakor az első koffein löket hidegen érjen. Ilyenkor gyors jóéjt üzenet barátnőnek, családnak, és mehet a menet.14877672_1508158075877698_977690411_n.jpg

6:10 Jó estét, Magyarország!

Hivatalosan a munkaidőnk 7 órakor kezdődik, de ha mindennel végezni akarok, akkor előbb bemegyek. Ilyenkor még csak ketten vannak bent. A filippínó kollegám, akiről még elég sokat fogtok hallani, Fermi (a név helytelen leírásáért innen is bocsánat neki), és Fabio, aki a bárkonyhát viszi. Köretes-leveses pályán vagyok. Ez azt jelenti, hogy ebédre 160 főre kell két féle levest, egy hal-, egy húsköretet, egy vegetáriánus tálat, és egy tésztaételt előkészíteni, vacsorára pedig már csak egy levest, 1-1 köretet, és 1 vegetáriánust. Persze minden vendég a leves után egy főételt választ, így azért rögtön könnyebb, mintha egy 5 fogásos menüért kellene felelnem. Könnyűt mondtam? Azért ne hamarkodjuk el. Napi 150 liter leves készül, ma éppen currys-gyümölcsös csirkeleves, de a német vendégkörnek köszönhetően egy húsleves mindig terítéken van. Tehát a reggel is ezzel kezdődik: az aktuális leveseket a billenőüstökbe feldobni, és csak ezután kezdhetek neki akármi másnak. Jöhet a tésztázás, rizsázás (nem a blogolásra gondolok!), aztán az aprólékosabb feladatok: ratatouille, vagy szalonnás-zöldbab feltekerése, kockázások, rizottó főzés.

9:30 Denn du bist, was du isst!

Ebéd. Számomra ebéd. Visszajön a reggeli büfé, úgyhogy gyorsan lecsapok két mazsolás kelttésztára, amiket a konyha ablakba elhelyezek, hogy majd ha időm engedi megeszem őket. A légkondi elég minimális a konyhában, úgyhogy eddigre már az orvos által előírt napi 2 literes vízmennyiségnek a 90%-án túl vagyok, és még hol van a nap vége. Szószerint patakokban folyik mindenkin az izzadság, mivel légmozgás nincs, de pára, és 45-50 fokos átlag hőmérséklet annál inkább. Ilyenkor a koffeinen túl is életmentő egy jéghideg kóla. Ilyen időben napi 5-6 liter közti folyadékot iszok. Lehet emiatt is nem érzem az általános éhséget? 

10:30 Ja da lass ich mir Zeit, etwas Kultur muss sein

Ha jól megy a munka, akkor az ebéd előkészítésével (40 liter húsleves a bárnak, 40 liter forró leves ebédmenübe, 10 liter hideg krémleves menübe, vega és tésztafogás, illetve a két köret 160 főre) ilyentájt készülök el. Most jöhet az ebéd. Persze csak futtában. Hivatalosan van ebédszünetünk, és kantinunk, de még sose jutottam el odáig. De nem panaszkodom. Erre vágytam a pihentető olasz meló után. Stresszre. 14805631_1505369152823257_1269341013_n.jpg

Exkluzív ebéd: találtam rántott húst!

11:30 Stressz

Stressz. Abból van rendesen. Vissza kellett szoknom a nagytételes főzéshez, hisz Olaszországban egy nap átlag 30 főre, Londonban pedig átlag napi 70 főre főztünk. Itt naponta 320 adag étel hagyja el a konyhát. A bár konyhára már 80 adag ételt felküldtünk a hatos dekkre, mi pedig a maradék 80-at a négyes dekken adjuk ki. A szervíz elsőre fura volt nekem. Lényegében egy belső büfét kell töltenem: azaz a tálalópultnál vízgőzben állnak az edények, ahova folyamatosan kell felmelegítenem a köreteket. Az indonéz kollégák pedig onnan tálalnak ki egy perc alatt akár 15-20 fogást is. A séfhez érkeznek be a csekkek, majd elhangzik a : "4 hús, 6 hal!", válaszként érkezik a "Jawohl Chef!", és mindenki egyszerre mozdul. Egy filippínó dobja ki a tányérmelegítőből a tányérokat, 4 a húsnak, 6 a halnak, a másik már teszi fel a köret egyik elemét, a következő a másik elemét, majd viszik a tálalóra ahol rákerül a hús, és a mártás, és már kint is van. A séf irányítja a pincérek, mi hova megy. Én pedig izzadok a háttérben, hogy folyamatosan tálalhassanak, és mindenből elég legyen. Ha tészta vagy vega fogást kérnek, azt a rendelés pillanatában kell elkészítenem. 
A hajó munkának van még egy sajátossága. Az, hogy hajón dolgozunk. És az bizony mozog. Ha mozdul a hajó, borul a bili. Na a bili talán mégse, de volt már rá példa, hogy 5 liter levesemből felmosó víz lett, mert a kapitányunk Wayag szigetek közti lavírozásának hála lecsúszott a pultról. Baleset veszélyes? Az. Ezért van egy olyan megoldásunk, hogy a tálalón nedves terítő van, ami nem engedi megcsúszni a tálakat, és edényeket. Persze a leves is azon volt, csak valakinek útba volt, és áttette egy nem csúszásbiztosított területre. De például a hajó mozgásának betudható az is, hogy nem töltünk semmilyen edényt csurig, hisz egy billenés, és már ki is folyik a forró víz, vagy leves. Az egyensúlyérzékem pedig napról napra javul. Úgy érzem, már az lesz furcsa, ha szilárd talajra állok, és nem mozog. 

13:30 Délutáni szieszta és a Bukás

Ahogy lemegy az ebéd, egy gyors takarítás, minden vissza a hűtőbe, és szünet. A szüneteimről már olvashattatok, és mivel már Komodo óta nem volt alkalmunk leszállni a hajóról, így a szüneteim alvással telnek, mert az éjszakák rövidek. Persze, nem ártana ha tanulnék is. Ma volt épp egy kötelező "teszt", amin sajnos nem mentem át.14798857_1503465809680258_2000583343_n.jpg

Az utolsó szigetjáráson: Komodo

Enyhe dorgálást kaptam a biztonsági főnökünktől, és egy meghívót a következő tesztre. Nem akartam szóvátenni, hogy mióta hajón vagyok, még enni nem volt időm, nem hogy az első nap átadott mappát kinyitni. Persze, igaza van. A hajószemélyzet minden tagjának tökéletesen kell tudnia kezelni egy esetleges vészhelyzetet. Ha ember van a vízben, a kapitánytól szobalányig mindenki tudja, mit kell tenni. Ha elhangzik a "Tango, tango Stage 1" bejelentés, a vendégek nem tudnak meg ebből sokat, de mi tudjuk a dolgunkat. Ilyenkor a csapatvezetőknek a hídra kell menni a biztonsági főnökhöz, aki közli a tényállást. A Tango riadó például bombafenyegetést jelenthet. De a hajó biztonsági mechanizmusairól majd egy másik cikkben, mert erről könyveket lehetne írni (és sokan írtak is már).

15:30 Jó reggelt Vietnám! Magyarország!

Jó reggelt. Na nem nekem - bár nekem is, hisz ilyenkor ébredek - , hanem az otthoniaknak. Ők is ilyenkor kelnek, csak én eddigre már túl vagyok egy 8 órás műszakon. És megyek vissza dolgozni. 

Hogy mi történik az esti műszakban, azt egy következő cikkben megtudjátok, de sajnos a blogolásra csak éjszaka - ti időtök szerint délután - van időm, és mivel a legközelebb szabadnapom március idusán lesz, így az alvás aranyat ér. Jó éjszakát!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://egyszakacsnaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr5211913733

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása