Hajó víz nélkül, főzés konyha nélkül
2018. február 21. írta: Szabadnapos Szakács

Hajó víz nélkül, főzés konyha nélkül

160 nap alatt a Föld körül. Na, én idén nem voltam olyan ügyes, mint Phileas Fogg, de tegyük hozzá, hogy nekem közben dolgoznom is kellett. Bár hivatalosan a Földet tavaly kerültem csak meg, az elegendő kilométert idén is megszereztem. Hamburgtól Tahitiig. Avagy, hogyan utazd körbe a világot 24 évesen. Első rész. Hajózás víz nélkül, és főzés konyha nélkül.europa_dockk11_sbaade-26.jpg

Ha jól számolom, az elmúlt 160 napban 36, és az elmúlt 1 évben pedig összesen 50 országban jártam. Úgyhogy, talán megérti a kedves Olvasó, hogy nehéz összeszednem a gondolataimat. Régen is írtam, és a legutóbbi hajós utat a Hanseatic fedélzetéről mindig az élményeket követően, rögtön papírra vetettem. Az akkori 150 napos kirándulást legalább 6-7 cikkben foglaltam össze, és most már napok óta azon töröm a fejem, hol is állhatnék neki egy olyan cikknek, amiben 160 nap eseményét foglalnám össze. És rájöttem, hogy nem lehet egy cikkbe ennyit írni.Szóval kezdem majdnem az elejéről, avagy mi történik egy hajón, ha épp nincs alatta egy csepp víz se, és hogyan dolgozunk - vagy éppen nem dolgozunk - ha a konyha padlóját kivágták, mert csak ott tudják kiemelni a motort. europa_dockk11_sbaade-1.jpg

A hajóra kerülésem körülményeiről már pár sort megejtettem, így kivédeném, hogy teljesen az elejéről kezdjem a történetet. Augusztusban bejártuk az összes skandináv országot, és a teljes Balti-tengert. Jártunk Koppenhágában (kétszer is!), Osloban, Helsinkiben, Stockholmban, Szentpéterváron, de a listámon ott virít már Riga, Tallin és Gdansk is. Nem mondanám, hogy kifejezetten nyárias időjárásnak örvendtünk, ennek ellenére míg a többiek Európa legészakibb pontján, a Nordkappon nagykabátban mentek ki, én még bőven rövidnadrágban, és rövidujjú ingben, valamint napszemüvegben. Na, nem mintha ilyen kemény fából faragtak volna, csak egyszerűen elfelejtettem meleg ruhát is csomagolni. Megláttam a hajó menetrendjét (Földközi-tenger, Karib-tenger, Tahiti), és csak nyári ruhát vittem magammal. Nem ártott volna persze, ha figyelembe veszem az északi országok időjárását is. Szeptember elején ért az első nagy meglepetés, mikor egy újonnan felszállt szobalány, hangosan rám köszönt a folyosón magyarul(!): Hé, téged ismerlek! Mint kiderült, a Hanseaticos kalandok óta követi a blogot, és teljesen meglepődött, hogy épp itt dolgozok. Mint később kiderült, nem csak hogy egy egyetemre jártunk, de még egy gólyatáborban is voltunk anno Balatonlellén 2011 augusztusában. Így végül többek közt Alexával is az oldalamon fedeztük fel Anglia esős partjait is.21687912_1904417402918428_8104000514565179292_n.jpg

Trescoban (Anglia) elszabadulva

Ekkortájt történt, hogy a személyzet részére meghirdettek egy párbajtőrvívó órát is, amire muszáj volt elmennünk természetesen. És meglepődve tapasztaltuk, hogy sokkal fárasztóbb, és izgalmasabb sport, mint aminek első látásra tűnik. Az edzés végén, a résztvevők számára egy kis bajnokságot rendeztek, és végül ezüst éremmel a nyakamban távozhattam büszkén a teremből. Igaz, csak négyen indultunk, de ez mit sem von le az értékéből.22154475_1939484946078340_3416956301205760331_n.jpg
És hát igen. Vízről a szárazföldre. Szeptember 27-én Hamburgban a hajónkat kiemelték a vízből, és átesett egy alapos felújításon. 3 hét vendégek és víz nélkül. Azaz a dry dock.

A személyzet már egy ideje várta a dry dockot, hiszen nincsenek vendégek, ami jóval kevesebb munkaórát jelent számunkra. A saját 200 fős személyzetünk mellett, csupán a 400 fős brigádra kellett főznünk, akik a hajót újították fel. Persze, mivel a hajót minden téren felújították, így el kellett hagynunk a konyhát is, és a szárazföldön felépített sátorban főzni. A kabinjainkat továbbra is használhattuk, de megesett, hogy nem volt víz, vagy éppen fűtés pár órára. Míg minden másra ott a M*stercard, addig az az élmény megfizethetetlen, mikor egy hajnalokba nyúló hamburgi bulit követően, reggel 10-kor három munkás nyit be a szobádba, hogy pattanj le a matracról, mert kapsz egy újat.

22279502_1944374872256014_557180142393500254_n.jpg

Nem csak a hajóra költöttek: a teljes személyzet kapott egy pulóvert emlékbe, nehogy elfelejtse, hogy itt járt. No meg sisakot!

A munkanapjaink jelentősen lerövidültek. A konyháról mindent el kellett pakolnunk, és a felét kivinni a partra, a másik felét pedig egy raktárba elrejteni, hogy a konyhát is felújíthassák. Ez a feladat rosszabb, mint aminek hangzik. A konyhán összesen 50-en dolgozunk, és 4 éttermet szolgál ki a személyzet. Tehát képzelhetjük, ez mekkora felszerelést jelent. Amit aztán raklapokra rögzítve, hatalmas darukkal kellett kiemelni a partra, ahol egy targonca várta, ami elvitte a sátoréttermünkbe. Míg normális napokon a hajón 8-14.30-ig, és 17-22-ig dolgoztunk, a sátorban "civil-beosztást" kaptunk, tehát 6-14-ig dolgozott a reggelis műszak, 14-22-ig a következő, és 16 órától éjfélig az utolsó műszak.22281614_1944847598875408_6205726522871828055_n.jpg

Készül a vacsora a személyzetnek. Sátorban.

De az aktív munkával töltött óráink száma még a napi 4 órát se érte el, így sokkal inkább volt nyaralás ez a három hét, mintsem kőkemény meló. Ahogy lement az esti hajtás, 9 órától már pókerpartik zajlottak a sátorban, vagy éppenséggel már felváltva futottunk a hajón lévő zuhanyzóba, és a hamburgi éjszakához illő ruhába visszatérve vártuk a műszakváltást. A kevesebb munka természetesen több szabadidőt is eredményezett, így végre eljárhattunk esténként a kollégákkal vacsorázni Hamburg belvárosába, vagy ha úgy adódott musicalekre. Persze, ne legyünk álszentek. A délután 16 órás műszakkezdés tökéletes alkalom volt arra is, hogy végre úgy bulizzunk hajnali 5-ig vagy akár 6-ig, hogy másnap nem 7.50-kor kell kelnünk. 

22361098_1713939151950911_1654124669_n.jpg

Mert ez is hozzátartozik a hajós élethez. 


A dry dock egyik hátulütője volt, hogy nem szóltak előre: Hamburg 50 km-es körzetében tilos a hajón dohányt árusítani. A hajón a személyzet 2 euróért vehet egy doboz cigit, míg ez Hamburgban 7 eurónál kezdődik. Amíg a dokkban voltunk, nem is volt hatalmas probléma, hisz az  utolsó napokban még összevadásztunk a városban. Aztán elkezdődött a próbahajózás a környéken. 3 nap vendégek nélkül a tengeren. Mármint, ebből csak kettő lett, mert rögtön kiderült az első hiba: a műszerészek valamit fordítva kötöttek be, és hiába parancsolta a kapitány, hogy előre, a hajó hátramenetben indult el. Miután ezt az apró bakit orvosolták, tényleg elindulhattunk a tengerre kalandozni, kipróbálni, hogy a 10 millió eurós felújítás használt-e. Mivel még mindig túl közel jártunk Hamburghoz, így továbbra se tudott a személyzet cigarettához jutni, és az utolsó napon már öten szívtunk egy szál cigit. A séf még meg is kérdezte, hogy az éppen füves cigi, hogy körbe adjuk, vagy csak az utolsó szál? Persze, aki káros szenvedélyekre szokik rá, viselje maga a következményeit. Meg az is, aki elfelejti a stabilizátorokat jól bekötni. Mint kiderült, nem véletlen dülöngélt egész nap a hajó, úgy, mintha viharban lettünk volna. A stabilizátorok nem működtek. Ennek ellenére nem tudtunk kikerülni egy örvényt, de szerencsénkre erre még jó előre felhívták a figyelmünket a hangos bemondón. Mindent rögzíteni, késeket eltenni, és felkészülni, hogy eleshetünk.10 perc múlva áthaladunk egy örvényen. Talán senki se lepődik meg, hogy kevesebb, mint 7 perc alatt a fél konyha kiszaladt a teraszra, hogy onnan nézze az örvényt, és mint rossz gyerekek, élvezzük azt, amitől másoknak tengeri betegsége lett. Kevésbé volt vidám a menedzseri szféra, mivel a hajóval ilyen instabilitás mellett nagyobb túrát nem vállalhatunk be, és már csak másfél napunk volt, mielőtt megérkezik az első vendégsereg. Még felmerült annak a lehetősége is, hogy sztornózni kell az utazást, de a hajón maradt 100 munkás végül megoldotta a helyzetet, és így lett happy end. 

És végül egy rövid videó, és pár kép a felújításról.(Németül beszélők előnyben.)

A bejegyzés trackback címe:

https://egyszakacsnaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr2613676700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.