Igen, jól olvastátok a címet. Az Antarktiszon tilos fűre lépni. Ahhoz, hogy akárki kimehessen a Föld legnagyobb érintetlen területére, kötelező eligazításon kellett résztvenni. Mit lehet, és mit nem.

Régen jelentkeztem már beszámolóval a hajóról, ahol a mindennapjaimat töltöm, de mivel már többen is jeleztétek, hogy szívesen olvasnátok, mi történik velem a hajón, így eljött a következő naplóbejegyzés. Közeledik a karácsony, és végre az Antarktisz! Távol mindentől, a semmi közepén…

Van, hogy az ember nem készül el az előkészületekkel ebédidőre, mert annyi munkája van. Vagy azért, mert valahol megcsúszik az időbeosztással. Vagy csak lassú. Vagy egyszerűen csak evakuálják a hajót, és mindent ott kell hagynod. 

30. nap. Balitól egészen a Cook szigetekig jutottunk, ami közel 10 000 km hajózást jelentett eddig. És Chile még mindig 9000 km-re van tőlünk. De ha belegondolok, hogy Kaposvár már közelebb van Amerikán keresztül, mint Ázsián keresztül, akkor tudom, hogy már hazafelé tartok. Lassan!

Kicsit megcsúsztam az utóbbi cikk óta, de mentségemre szóljon, hogy a munka az munka. Vége az első utazásnak. Persze nem nekem, csak a vendégeknek. Első 20 nap megállás nélkül. Pipa.

Legutóbb a világlátásról olvashattatok kicsit, hogy merre is sikerült járnom pár nap alatt, és azóta nem véletlen nem láttatok új képeket: betemetett a munka. Hisz dolgozni jöttem, nem nyaralni. Helyzetjelentés Indonézia és Pápua Új Guinea határáról.