A világ 5 legszebb országa
2018. november 30. írta: Szabadnapos Szakács

A világ 5 legszebb országa

6 éve vagyok úton, és utazgatok, amerre csak tehetem. És bár nehéz lesz elhinni, de minél többet lát az ember, annál inkább úgy érzi: még semmit se látott a világunkból.img_2201.JPG

A Föld - ahol élünk - a Naptól számított harmadik bolygó a Naprendszerben, a legnagyobb átmérőjű, tömegű és sűrűségű az ismert Föld-típusú bolygók közt. Mielőtt elijeszteném a frissen jött olvasót, természetesen csak vicc volt a túlzott tárgyias fogalmazás. Habár a tudósaink rengeteg adattal szolgálhatnak a Földről, és számukra biztosan izgalmasan hangzik a sziderikus keringési idő fogalma, vagy a pálya excentritás, de az utazásaim alatt arra jöttem rá: nem lehet leírni, hogy milyen csodás helyen élünk. Persze a fenti fogalmak egyike se erre szolgál, de egyszerűen nem találtam még írást, fényképet, videót, ami vissza tudná adni a Földünk rejtett szépségeit. Akkor én meg minek próbálkozok, nem igaz? A válasz egyszerű: ha csak a tizedét is vissza tudom adni írások és képek formájában annak, amiket láttam, már megérte koptatni a billentyűzetet. És a legtöbbször feltett kérdés felém mindig is az volt: Melyik volt a legszebb hely, ahol jártál? Nos, egyet nagyon nehéz lenne kiválasztani, hisz az összesnek meg van a saját varázsa, és nem tudja az ember összehasonlítani az Antarktisz monumentalitását és érintetlenségét a norvég fjordok hívogató erdeivel, vagy a horizonton átforduló bálna látványával. De megpróbáltam közel 60 meglátogatott országból egy ötös rangsort kialakítani, ami a legmaradandóbb emlékként szolgál még ma is.
Figyelem, a lista erős szubjektivitást tartalmaz, és szigorúan a saját világnézetem és ízlésem szolgált alapjául.  Top 5 ország, ami felejthetetlen számomra.

5.Finnország/Lappföld

Bár Finnországban többször is jártam, Lappföldre csak idén februárban jutottam el. És ha nem láttam volna a Mikulás hazáját, akkor Finnország nem lett volna benn még a top 10-ben se nálam. Előzőleg a nagyobb városaikban jártam - Helsinki, Tampere, Vaasa - főképp, mivel bátyám odakint diplomázott, de nem fogott meg az ország szépsége. A fejlettsége már annál inkább. Zenghetnék itt ódákat a fejlett tömegközlekedésről, a mindenhol elterjedt bankkártyás fizetési lehetőségekről, de az ember nem ezek alapján választ magának úticélt. Viszont Lappföldben meg van minden, ami miatt megéri elővenni a téli kabátot.
Lappföld hivatalosan norvég, finn, svéd és orosz területeken helyezkedik, és ebből volt szerencsém a norvég és finn részeket látni. Aki nem szereti a hideget, az már lapozzon is inkább a negyedik helyezetthez, hisz ott már jóval melegebb időjárást fog találni. Mi februárban voltunk kint, és általában -18 és -22 fok közt ingadozott a hőmérséklet, amit már csak mérsékelten hív az ember hőnek. Hiába készültünk rá termoruhákkal, vastag kabátokkal, és kötött pulcsikkal, ha az ember 6 órán keresztül túrázik az erdőben, a végére már tényleg csontig tud hatolni a hideg. És ezt a kis árat el kell viselni a látványért cserébe. Órákig fagyoskodni -25 fokban egy rögtönzött tábortűz mellett a finn éjszakában, hogy láthassuk az északi fényt? Megéri.header_lapland_konsta_aurora_hannes.jpg 
És hogy kiknek ajánlom? A természet szerelmeseinek, akik nem múzeumokba szeretnek járkálni, hanem messze a városoktól, erdőkben sétálni, szeretik a csendet, az érintetlenség érzetét, és a jéghátán is megélnek. Ha valaki rávenné magát egy lappföldi túrára, Rovaniemi városát tudom ajánlani, illetve a környékén lévő kiadó faházakat. A városban bármit be tud szerezni az ember, így teljesen mégse lesz elvágva a civilizációtól, de pillanatok alatt eltűnhet a betonvilágtól. A város pici, csendes, és sok a jó étterme. A városban van lehetőség motoros szán túrára befizetni, a közelben lehetséges megtekinteni egy Husky farmot, ahol kutyásszán-túrára adhatjuk a fejünk, illetve nem messze található a Mikulás faluja, ami lényegében a haldokló, nyugati kapitalista világ beférkőzése a tajga szépségébe. 27545688_2020694991291237_418674453435078627_n.jpgPersze az ember nem panaszkodhat, hisz egy helyen megvásárolhatja az apró szuveníreket és ajándékokat a szeretteinek, sőt még arra is van lehetősége, hogy már februárban feladja a karácsonyi képeslapot, amit a szorgos manók - akik közt túlnyomóan sok volt az ázsiai? - készségesen félretesznek, majd karácsony napjára időzítve fogják azt postázni. Én szerettem volna 100 véletlenszerű címre virgácsot időzíteni, de végül apám lebeszélt az ötletről. Azóta félek, hogy végül emiatt én fogok idén virgácsot találni a fa alatt. Ha valaki pedig igazán extrém dolgokra adná a fejét, lehetséges jéghotelben is megszállni, ahol szó szerint minden jégből készült. A falak, az ágyak, a bár, sőt még a feles poharak is. Az éjszakai -5 fok ellen egy szarvasbőrt, és egy hálózsákot kap az ember. És meglepődtök: nem fogtok fázni. És a szauna? Kötelező kipróbálni. Na nem a snassz fabódésat. Nem. A jégbe vájt szaunát. Az ember becsoszog -15 fokban egy törülközőben, és papucsban a jégkunyhóba, majd egy kanál vizet dob a kövekre, mielőtt hóemberré válna, majd a -15 fokról hirtelen felkúszik a hőmérő 50-60 fokig is. Szerencsére ettől elkezd olvadni a kunyhó, így váratlan, jéghideg vízcseppek emlékeztetnek, hogy csak 10 percig használhatod a kunyhót, mielőtt felolvasztanád az egészet. Kell ennél több ok, hogy Lappföldre utazzunk?28080049_2320752954617676_1023076234_o.jpg

4.Óceánia

Nehéz egy országot kiemelni a Csendes-óceán szigetvilágából, többszöri próbálkozás után se tudnék. A területén található 29 független és függő államból 12-höz volt szerencsém, és mindegyik más és más. Nem is csoda, hisz a Mariana-szigetek és a Húsvét-szigetek közt több, mint 12 ezer km a távolság. A Húsvét-szigetek megközelítésének pont ez adja a legnagyobb nehézségét - ami az árakban is meglátszik -, a chilei parttól még mindig 4000 km-re található. Nagyon szívesen ajánlanám mindenkinek, hogy egyszer az életében jusson ki akár csak egy apró szigetre is, de a távolság és az elszigeteltség miatt az utazási költség nagyon megnehezíti a kiutat. Ha az ember már ott van, kifejezetten olcsón nyaralhat, de ez kevésbé számít, ha csak az utazás több százezer forintunkba fáj.

És a helyiek a legtöbb szigeten barátságosan fogadtak minket, sőt sokszor úgy, mintha legalábbis adománnyal érkeztünk volna. Ha azzal sajnos nem is készültünk, de a maradék rúpiámat odaadtam nekik, amiért cserébe egy kis fabábut kaptam. Persze a barátság jelét volt, hogy nem ennyire művészi úton fejezték ki. Taiohae szigetén rendezett BBQ parti végén a helyieknek adtunk egy rakat főtt ételt, salátát és vizet privátban, amiért az osztrák kollégámnak két spanglit adtak. Ha a fizetség még fura is, de a lényeg, hogy a helyiekkel csak jó tapasztalatunk volt. A táj? Beszéljenek magukért a képek.

3.Norvégia

Norvégiában több hetet töltöttem el az elmúlt másfél évben, és első látásra szerelmes lettem a tájba. A földrajz órákon kevésbé kötöttek le a fjordok, és őszintén megvallva, sose tanultam meg, hogy mik is azok. Mindig azt hittem, hogy egy viking törzs, vagy egy törp klán a Gyűrűk Urából, aztán szép lassan felnőttem, és eljutottam odáig, hogy láthassam azt, amit mindenkinek látnia kell egyszer az életében. De mielőtt még a legészakibb sziklaszirtre érnénk, a norvég kisvárosoknak is meg van a maga varázsa. Míg Finnország városai számomra csak a szürke hétköznapokat idézték - elnézést minden esetleges finn olvasómtól -, addig a norvég halászfalvak, és városoknak volt egy sajátos vonzereje. Talán közrejátszik ebben az a tény, hogy többnyire tengerparti helyeken fordultam meg, de ki mondaná azt, hogy ne tudna egy hetet eltölteni egy ilyen faluban?
_file_8a1591ebceabd58974e5a48ba06ebad44cfb98d9_1.jpg

Flam falujához háromszor volt szerencsém az utazásaim során (Forrás: www.visitnorway.com)

És Norvégia nem csak a falujaival, de a városaival is megnyert. Különösképpen Bergennel. Kövezzetek meg, de ebből a városból szuvenírként egy kést hoztam csak el, ami a hétvégi disznóvágásnál kifejezetten jó szolgálatot tett. Mindenki hűtőmágneseket, képeslapokat és egyéb csecse-becséket gyűjt, engem valahogy vonzanak a kések. Szakmai ártalom? (Rovaniemiből szintén egy kést hoztam csak haza.)83107425.jpg

Bergen (Forrás: www.booking.com)

De Norvégiát mindezek ellenére mégis a természet szerelmeseinek ajánlom. Ahogy az ember egyre inkább északnak tart az országban, úgy sokasodnak a fjordok, és halkul el a táj. És a legszebb pontig egészen északra kell utazni. Európa legészakibb pontjára a Nordkapp-ra. Kétszer lett volna lehetőségem kiállni a Nordkappra, de ebből egyet munka miatt elszalasztottam, de kárpótolt az idei lehetőség. Az igazat megvallva örültem, hogy nem mentünk északabbra, mert ahogy végignéztem a horizonton, egy pillanatra laposföld-hívővé válva, biztos voltam benne, hogy egy vízesés van csak a szélén, ahol ha leesünk, megtalálhatjuk Jack Sparrowt. 952-2535bf7f1c04.jpgA hely lehetőséget biztosít kempingezéshez, lakókocsis ott alváshoz, és természetesen rengeteg szuvenírrel gazdagodva térhetünk haza. A sors iróniája, hogy az egyetlen szuvenír boltban megszólítottam egy eladót, jelezve, hogy van nálam egy hasonló csontkés, mint amit ők árulnak (igen, előzőleg vettem még egy kést a Nordkapphoz vezető úton), kiderült, hogy az eladó magyar. Mindenhol ott vagyunk már lassan!
Norvégia egyetlen hátulütője, hogy Európa egyik, ha nem a legdrágább országa. A kiutazás még kevésbé, de a hotelszobák, és éttermek kifejezetten drágák, főképp magyar átlagkeresetnek. De ha csak egy olvasómnak is kedvet hoztam, hogy idén ne meleg tengerpartra induljon nyaralni, hanem a norvég fjordok közt csónakázzon, már megérte!

2.Antarktisz

A cikk tervezése és írása közben elég sokáig úgy gondoltam, hogy ide nem írok semmit, hanem hagyom a képeket beszélni. És nagyjából így is lesz. Az Antarktisz volt az a hely, amit még fotókon is nagyon nehéz visszaadni, nemhogy írásban. A világ legnagyobb "érintetlen" területe (az idézőjel a kutatóbázisoknak köszönhető), és ezt az ember zsigereiben érzi, ahogy a pingvinek közt sétál. Három hónapon át hajóztam az Antarktisz és Argentína közt oda-vissza, és nem tudtam megunni. Nem vagyok egy spirituális beállítottságú valaki, mégis az Antarktiszon valahogy úgy éreztem, hogy közel vagyok a Földhöz. A természethez magához. És ennél közelebb nem lehetek.

Az egésznek a hátulütője, hogy igazából annak köszönhetem ezt az élményt, hogy dolgoztam. Önerőből rendkívül drága és nehézkes a megközelítése, bár amondó vagyok, hogy aki erre adná a fejét, és összekuporgatná rá a pénzt, soha nem mondaná azt, hogy tudta volna jobb dolgokra is költeni. Ha olvasnál szívesen többet az antarktiszi túrámról, kattints ide, most jöjjenek a képek.

1.Magyarország

Mielőtt a Kedves Olvasó hirtelen nyálasnak titulálva, túlzott romantikával vádolna, fontos leszögeznem: utazhattam bármennyit, láthattam ezernyi tájat, sehol se éreztem úgy, hogy ott tudnék maradni véglegesen. Amikor azt mondom, hogy Magyarország számomra a top 1, akkor elvonatkoztatok a közélettől, politikától, a gazdasági helyzettől és társaiktól. Tisztában vagyok velük, hisz évről évre vannak próbálkozásaim a hazaköltözést illetően, de valahogy sosem találom meg a helyem. Na, nem azért, mert ne szeretném. 6 éve költöztem külföldre, és már akkor is azt gondoltam, amit máig: nem tudnék külföldön megöregedni. Nem tudnám elképzelni, hogy a leendő páromat vagy gyerekeimet ne értsék meg a szüleim. Nem tudom elképzelni, hogy évente párszor tudjak csak hazamenni, és ahhoz is rengeteg szervezés legyen szükséges. Kisiskolásként míg nyári szünet előtt az osztálytársak mesélték, hogy horvát tengerpartra mennek nyaralni, esetleg Görögországba, addig én készültem a vándortáborba, hogy bejárjak még egy tájat hazánkból. A szüleim mindig azt mondogatták: akkor megyünk külföldre nyaralni, ha már megismerted az országodat. És végül így is lett, amiért máig hálás vagyok. Nem egyszerű az élet itthon, ezzel szembesülök közvetlenül vagy közvetve. Megélnék - valószínűleg sokkal könnyebben - külföldön is, hisz az angol és a német is már felsőfokon megy, de mégis magyar az anyanyelvem, azon marad mindig a legkényelmesebb beszélnem. No meg az se az utolsó, hogy mondják, a magyar nők a legszebbek. Ha azt mondom a világot bejártam, akkor azt is mondhatom, hogy Magyarországot keresztül-kasul, az egyetlen hiányzó tájegység a Nyírség, de azt leszámítva szinte minden zeg-zugba eljutottam.
6 év alatt rengeteget változtam. Voltam zöldfülű, tanulásvágytól égő konyhasegéd, arrogáns, magától elszállt kezdő szakács, ordibálós műszakvezető, éjszakai bagolyként funkcionáló blogger, visszatarthatatlan utazó...
De egy valami nem változott: hogy honnan jöttem, és hová tartok. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://egyszakacsnaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr4814402330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.