Ahogy azt már említettem, a napokban meghívtak egy újonnan nyílt budapesti bisztróba, a Che Che Bistro Cafe​-ba, hogy kóstoljam meg, mit is készítenek. Első hallásra szimpatikusnak tűnt a hely a frappáns marketing szöveggel, ami vadonatúj ízeket ígért, és a tény, hogy egy olyan területen jelent meg, ami azt hiszem Magyarországon még kevésbé kiaknázott. Hogy mi ez? Hát a street kitchen. 

Az alapötletet Spanyolországból merítette a tulaj, amit végül elhozott Magyarországra is: vaslapon sült friss szendvicsek. Elsőre kissé zavarba jöttem, az apró üzlethelyiséget meglátva, illetve azt, hogy mennyibe is kerül egy szendvics (800-1200 forint között), de miután megettem egyet, rájöttem, hogy mozdulni se bírok, míg a társaságom tagjain ki is fogott, és magunkkal kellett vinnünk. Meg kell hagyni, egy Che-Che szendvics kitesz egy főétkezést, pedig korgó gyomorral érkeztünk. 

A zsemle-lepény amit használnak, kifejezetten nekik készül, így szerencsére nem egy hipermarketből lopott zsemlébe teszik a frissen sült alapanyagokat. Jómagam a thai csirkés szendvicset próbáltam ki, amihez igazán passzolt a gyömbéres káposztasaláta, míg a társaságban a kecskesajtos-diós szendvics, illetve a marhasteak-es hagymalekváros szendvics aratott hatalmas sikert. Persze nem állhattam meg, hogy mindegyiket végig kóstoljam, és egyikben sem csalódtam. A thai csirkés szendvicsnél talán azt hiányoltam, hogy a csirke mindvégig a rostlapon sült, ha én készítettem volna, csak megpirult volna a rostlapon, és utána a thai szószban főtt volna vajpuhára a filézett csirkecomb (ennek nagyon örültem, hogy nem csirkemellfilét használnak, mint azt sokan tennék). De összeségében jó ízhatást adott: kellemesen csípős, amit a gyömbér és a káposzta ellensúlyozott. A marhasteak szendvics természetesen nem USDA Prime steakből készült, de a minőségével nem volt bajom, az elkészítési fokozat is tökéletesen el volt találva: nem szárították ki a marhát, de nem is volt rágós. A kecskesajtos szendvics pedig talán mind közül a legjobb ötlet volt, annak ellenére, hogy világéletemben nem szerettem a kecskesajtot, a dióval és ruccolával olyan jó harmóniát alkotott, hogy le a kalappal.
Ami mellett szintén nem tudok szó nélkül elmenni: az a kézműves sörök választéka. Rendkívül szimpatikus, hogy a friss alapanyagok mellett nem a már megunt márkákat kínálják, hanem egyedi,kézműves söröket.
Amit talán hiányolok, hogy a friss gyümölcsleveken, és smoothie-n kívül más desszertet nem tartanak, én lehet, hogy pár frissen készíthető,egyszerű desszertnek megpróbálnék helyet keresni, akár egy házi szorbetnek, vagy csak egy jól eltalált gyümölcssalátának, hogy a friss gyümölcsös vonalon maradjunk.

A bisztró még csak most nyílt, így vannak még hiányosságai, és még keresik a saját útjukat, de úgy hiszem, ha ezen a nyomvonalon maradnak, amit elkezdtek, akkor minden budapesti látogatásom során útba ejtem, mert megérte. Egyetlen negatívumként talán azt tudom megemlíteni, hogy kevés az ülőhely, és egy ilyen szendvicshez pedig azért idő kell. De hát.. Ilyen ez a street food.  Ha pontoznom kéne 10 pontból 7-et mindenképp odaadnék nekik. Remélem, hogy ez a kezdeményezés, hogy friss alapanyagokból, vendégek előtt készített minőségi street food-dal kitörjünk a gyrososok és McBurgerek gyűrűjéből tartós lesz, és ragadós. Fellélegzés volt végre valami gyors kaját enni, ami nem gyros, és nem fritőzből került elém. És még maradandó élményt is nyújtott. Ha valaki a Teréz körúton jár, mindenképp ajánlott betérni egy szendvicsre.

Ha nem akarsz lemaradni az új cikkekről, kövess Facebook-on is és iratkozz fel frissen indult Youtube csatornámra! Ha a képekre vagy kíváncsi: már Instagram-on is elérhető vagyok!