Van, hogy az ember nem készül el az előkészületekkel ebédidőre, mert annyi munkája van. Vagy azért, mert valahol megcsúszik az időbeosztással. Vagy csak lassú. Vagy egyszerűen csak evakuálják a hajót, és mindent ott kell hagynod. 

Viszonylag könnyű napnak indult, nem túl sok mindent kellett előkészítenem. A többségét már sikerült előző nap vacsoraidőben megcsinálnom, délelőttre már csak a levesek, és friss zöldségek maradtak. Kellemes tempóban álltam neki a soto ayamnak (egy fűszeres indonéz csirkeleves), majd a biryaninak (indiai fűszeres rizs), amikor megszólalt a hangos bemondó. Néha vannak közérdekű közlemények (például milyen időközönként indulnak a csónakok a partra, mikor indul az első és utolsó stb.) úgyhogy csak fél füllel figyeltünk oda. Majd jött a meglepetés: "Foxtrot, foxtrot! 2-es zóna lezárva. 4-es zóna lezárva. Tűzoltó csapatok a helyükre! Ismétlem: 2-es és 4-es zóna lezárva. Tűzoltó csapatok a helyükre! Nos.. Említettem, hogy vannak bizonyos jelszavaink, hogy tudjuk, éppen milyen helyzetről beszélünk. Tango, Mike, Oscar... A Foxtrot - mint azt márt kitalálhattátok - történetesen tüzet jelent. Engem ez hivatalosan nem érint, mivel egy evakuáló csapat vezetője vagyok, így az ilyen esetekben nekem semmi dolgom nincs, de aggasztó, ha egyszerre két zónát is lezárnak. A többiekkel összenéztünk, de mindannyian evak-csapatban vagyunk, úgyhogy mindenki visszatért a munkájához. Épp csak a késemet emeltem fel, hogy kevés aszalt fügét aprítsak a biryanihoz, amikor ismét egy hangos bemondás következett: "Az összes evakuáló csapat a helyére! Ismétlem, az összes evakuáló csapat a helyére! A hajót kiürítjük!" Ez nem jó. Nagyon nem jó. Egyrészt ok nélkül sosincs kiürítés. Másrészt a rizs, amit épp elkezdtem főzni, túl fog főni, mert itt kell hagynom mindent. Jelenleg Raiatea kikötőjében egy bár wifijét használva írom ezeket a sorokat. A hajót kiürítettük.

Kiürítés

Hogy mi történik kiürítéskor? Arról már írtam korábban, hogy a személyzet minden egyes tagja folyamatosan képzésekre van kötelezve, hogy egy vészhelyzetben a legjobban teljesítsen. Alapvetően ahhoz, hogy valaki hajón dolgozhasson egy kurzuson kell résztvenni, ami teszttel végződik. Ilyenkor megtanítják az alapokat arról, hogy tűzesetén mi az eljárás, mi az eljárás "ember a vízben"-helyzetekben, és mit tegyünk kalóztámadáskor. Vissza a hajóra. Futás! Az eljárás az, hogy a kabinunkba rohanunk a mentőmellényünkért, és onnan a csapatunk találkozópontjára. Épp csak lerohanok a konyha lépcsőkön, amikor eszembe jut. Foxtrot! A kabinom lezárt területen van. Ilyenkor nincs mást tenni, az "olcsóbb" mentőmellényekből kell vennünk, amit normális esetekben motorcsónakozások során használunk. Ezeknél annyi a különbség, hogy nincs rajtuk síp, lámpa, és fényvisszaverő csík. De valamit kell vinni. A semminél több. Ha megtámad egy cápa, még mindig odadobhatom neki, hogy ezt egye meg.Felkapom, rohanás a 7. dekkre. Futás közben velem szemben 3 talpig felszerelkezett tűzoltó érkezik. Sisak, overál, balta, minden ami kell. Persze nem tűzoltók. A srácokat ismerem, lent dolgoznak a gépházban. De vészhelyzetben ők a tűzoltók. Természetesen ki vannak képezve. Nincs időm most azon gondolkozni, hogy vajon tűzoltóként többször, vagy kevesebbszer égetném-e meg magam, mint szakácsként. Még egy lépcsőforduló, és odaérek. A csapattagjaim gyorsabbak voltak, ők szerencsések voltak a mentőmellénnyel, a kabinjuk nem volt lezárt területen. Hárman felelünk a fitneszteremért, szaunáért, és a hajó tetején található medencéért, teraszért. Mielőtt neki állnánk a kiürítésnek, gyors jelentés a hídra, bepötyögöm a 611-et a telefonba: "A személyi számom 605, jelentem a 7-es és 8-as dekk evakuáló csapata teljes! Neki állunk a kiürítésnek!" Nem lesz nagy feladatunk. Látszólag üres a teljes területünk. De ennek ellenére végig kell nézni mindent. Egy vendég a szaunában ülve könnyen lemaradhat a kiürítésről. Vagy éppen a zuhanyzóban, öltözőben. Esetleg nem hallotta a bemondást. Tehát kötelező mindent átnézni. A filippínó mosodás srácot elküldöm a szauna, öltöző, és további zárt szobák átkutatására, majd a hidegkonyhás szakáccsal, Juliannal pedig átnézzük a teraszt és medencét. Maga a fitneszterem láthatóan üres. Én a hajó baloldalát , ő a jobb oldalát. Persze, most megköveznének a hajósok, mert nincs bal és jobb oldal egy hajón. Port és starboardside van. A portside a bal, starboardside a jobb oldal. Tehát napozóágyak, medence, asztalok, székek üresek. Helyes! Szerencsére senki nincs itt. Julian is végzett,  ő se talált senkit. A mosodás srác is éppen kilép az ajtón: Üres! Szerencsések vagyunk, senki nincs a részlegünkön, úgyhogy megtehetjük a végső jelentést a hídnak: "Személyzeti számom 605, a 7-es és 8-as dekk üres, ismétlem a 7-es és 8-as dekk üres!" És most várunk. A személyzet hagyja el utoljára a hajót. A hídon az illetékes tiszt minden részlegről folyamatosan kapja a jelentéseket. Ahogy az összes jelentés beérkezett, úgy megkezdődik az evakuálás. Közben azon gondolkozom, hogy vajon a rizs már péppé főtt-e, és vajon mi lesz a sorsa. Nem szeretek pazarolni. Igazából, még levehettem volna a tűzről, talán 30 másodperccel később érek ide, de hát nincs itt senki, úgyhogy belefért volna, nem? Mindegy, jobb nem kockáztatni.

Mentőcsónak

Hangos bemondó. Megint. "Az evakuáló csapatok kísérjék az utasokat a mentőcsónakokhoz. " Összesen négy mentőcsónakunk van. Nem hangzik soknak. De 80 fő kapacitással bírnak, ami azt jelenti, hogy 320 főre elegendő, és személyzettel együtt a hajón összesen 300 fő tartózkodik csak. De biztos, ami biztos, van még 4 mentősziget is. Ezek lényegében úszó sátrak egy kapszulába zárva. Ha a hajó elsüllyed, a kapszulák nagyjából négy méteres mélységben azonnal aktiválódnak, és felfújódnak a szigetek, és a víz felszínére kerülnek. Persze, van kevésbé drasztikus megoldás is, ha az ember kézzel aktiválja a szigeket, és úgy engedi vízre azokat. Ezen felül természetesen még a vészhelyzetben is használható az a 12 motorcsónak, amivel általában a szigetekre szállítjuk az utasokat. Tehát, attól nem kell félni, hogy valakinek nem marad hely. A mentőcsónak elég lesz. Ezek fel vannak szerelve mindennel, amire szüksége lehet az embernek. Élelemmel, vízzel, mentőmellényekkel. És természetesen zárható tetejű csónakokról beszélünk, így a rossz időjárási körülmények közt is menedéket biztosít. Utolsó hangos bemondás: "Minden utas és a személyzet minden tagja hagyja el a hajót, ismétlem minden utas és a személyzet minden tagja hagyja el a hajót!" A nyomatékosítás kedvéért megszólal az a jelzés, amiről októberben Pesten még csak tanultam: 7 rövid és egy hosszú hajókürt. Ami valljuk be, elég hangos. Ezt már mindenki meghallja. Összenézünk,mehetünk! A mi mentőcsónakunk a 4-es számmal jelzett. A mentőcsónaknál bediktáljuk a személyi számunkat, majd kipipálnak minket a listán, és viszlát. Elhagyjuk a hajót.

Rövid beszélgetés után, visszasétálunk a hajóra, mert nem álldogálhatunk egésznap a parton. Vége a gyakorlatnak, és ha sietek talán a rizs se főtt még teljesen szét, bár erre elég kicsi az esély. Havonta egyszer egy ilyen gyakorlatot meg kell csinálnunk, hogy minden tökéletesen menjen éles helyzetben. 22 perc alatt ürítettük ki a hajót, ami elég jó teljesítmény. A standard szerint 30 percen belül kell ezt teljesíteni, tehát a biztonsági tisztünk boldog, én annál kevésbé. Tudtuk előre, hogy gyakorlat lesz, és már előre húzta minden szakács a száját, főleg, hogy a pontos időpontot nem közölték. Természetesen fél óra nem a világ vége, viszont azért igenis hiányzik a munkánkból az a fél óra. A rizs végül a kukába került, és főzhettem újat helyette. Apropó. Azt mondtam, hogy egy bárnak a wifijét használtam ahhoz, hogy ezt a cikket írjam? Ez így volt. Éppen Raiateán állomásoztunk a kikötőben, mikor ezeket a sorokat írtam, és sikerült elcsípnem egy bár wifijét. 

Vezeklésül ezért a kis ijesztgetésért, a fent említett két ázsiai étel (soto ayam és biryani) receptjét a következő cikkemben leírom! Amúgyis már régen hoztam nektek receptet, és talán mindenki örül egy kis egzotikusnak!