Igen, jól olvastátok a címet. Az Antarktiszon tilos fűre lépni. Ahhoz, hogy akárki kimehessen a Föld legnagyobb érintetlen területére, kötelező eligazításon kellett résztvenni. Mit lehet, és mit nem.

Néha kezdem úgy érezni, hogy lassan a blog átalakul egy utazónaplóvá, és azon kívül, hogy szakácskabátban utazok, már semmi se köti a gasztronómiához, de ilyenkor örülök a név választásnak. Egy szakács naplója. Nos, mivel manapság rengeteget utazok, így most erről tudok írni, de az új évet követően újból érkezek pár ázsiai recepttel! Addig is, akik már unnák a pálmafás bejegyzéseimet.. Ők se lapozzanak! Itt már nincsenek pálmafák. Mire ezt a cikket olvassátok, megérkeztünk az Antarktiszra! 

Karácsonyi hajtás

Persze, hogy valahol nagyon halványan a gasztronómiához is köthessük ezt a cikket, azért a karácsonyi káoszról se feledkezhetek meg. Mert az volt rendesen. Hajtás, túlórázás, izzadtság, és boldog karácsony. Mármint a vendégeinknek, és a személyzet nagy részének. De nem a konyhának. Már napokkal karácsony előtt kaptunk egy vacsora menüt, amire elő kellett készülnünk, így boldogan pácoltam be estére 40 kiló lilakáposztát, amit aztán másnap megfőztem, miközben 300 krumpligombócot gépies monotonitással formázgattam tökéletesre. Nagyjából a 210. környékén jártam, mikor rákérdezett a helyettes séf: "Hogy állsz Attila a személyzeti karácsonyi vacsival? Látom a gombócok nagy része már kész van." Ne értsetek félre, szeretek én a személyzetnek is főzni, de mint kiderült a hajtás nagyrésze azért volt nálunk, hogy a személyzet ünnepi vacsorát kapjon. Azért dolgoztunk két nap alatt 28 órát, a szokásos 22 helyett, és azért mondtunk le arról, hogy kimehessünk Falkland egyik szigetére. Persze, most ez kicsit negatívan hangozhat, miközben a karácsony arról szól, hogy szeretjük a másikat. De emellet kicsit demoralizáló volt, hogy mire a teljes ünnepi vacsorával elkészültünk, és a teljes személyzet a karácsony fa mellett finomabbnál finomabb fogásokat eszegetett, és forralt bort szürcsölgetett, mi tovább izzadtunk a konyhában, mert nekünk erre nem jutott időnk, hisz a vendégeknek is kellett főzni. Az egészet talán az kárpótolta, hogy miután izzadtan és több sebből is vérezve visszaérkeztem a kabinomba, ott a hajó vezetéstől egy apró ajándék várt: egy bluetoothos hangszóró, és egy 20 eurós csekk. Nem nagy ajándék, de azért nagyon jól esett, hogy ilyenre is gondoltak. Ha csak egy bögrét kaptam volna - már kaptunk azt is a Télapótól -, annak is ugyanúgy örültem volna. De ennyit a siránkozásból, hisz aki a cím miatt kattintott, az  most Antarktiszt várja!

Antarktiszi szabályok

Az Antarktisz lényegében olyan, mint egy nagy nemzeti park. Csak sokkal komolyabb szabályokkal. Néhány teljesen egyértelmű, néhány viszont meglepett.

1. Ne zavard az állatokat!

Ez teljesen egyértelmű. Már a Falkland-szigeteken is rengeteg pingvinnel találkoztunk (200-300?), és ahogy délebbre jöttünk, csak egyre több van belőlük. És persze lassan már fókákat is látni. Konkrétan meg adták, hogy melyik állattól mekkora távolságot kell tartanunk. Pingvinektől 5 méter, fókáktól 15, és a nagyobb fókáktól 50 méter, bár ez már inkább a mi védelmünket szolgálja. Pont egy éve történt, hogy egy brit turistát úgy megharapott egy fóka, hogy mentőhelikopter érkezett érte az Antarktiszra, és vitte kórházba. Van a hajókon hajóorvos, és elég jól felszerelt, de az illető kezét majdnem leharapta a fóka, így az már nem lett volna elég. Bár egyelőre nem tudom elképzelni, hogy egy olyan állat, ami többnyire úgy néz ki, mint egy nagy darab kő, hogyan tud akárkit is utolérni, de inkább betartom a távolságot. A pingvineknél viszont elvileg ez nehéz lesz, mert kíváncsi állatok. Ha túl sokáig ülünk egy helyben, van hogy odajönnek hozzánk. Elvileg. De ezt majd a napokban kipróbálom! Ilyenkor természetesen nem kell elfutnunk, ha egy pingvin önként jön oda hozzánk, akkor nyugodtan élvezhetjük a közelségét. 

Nem tudom elképzelni, ahogy ez az állat engem üldöz.

2. Fűre lépni tilos!

Igen, jól olvastátok. Néhány helyen van növényzet az Antarktiszon is, erre szigorúan tilos rálépni. Nem hiába. Mivel ritkaság számba megy, ezért jó lenne, ha nem írtanánk ki, több évtized munkáját.

3. Tisztítsd meg a csizmád, porszívózd ki a táskád!

Ez viszont számomra teljesen meglepő szabály volt. Mielőtt akárki is  kiszállna a hajóból, a táskáját átnézik, hogy tiszta-e, illetve a csizmájával bele kell lépni egy fertőtlenítős "fürdőbe". Az Antarktisz egy érintetlen terület, minden ami ott fejlődött ki, az a természet saját munkája. Nem telepítettek be soha állatokat, nem terjesztettek el más növényeket. Csak az él ott, ami ott őshonos. Semmi más. Emiatt szigorúan veszik, hogy véletlenül se vigyünk magunkkal magvakat más szigetekről. Az ember elkalandozik a Falkland szigeteken, majd pár nappal később ugyanabban a csizmában lelép az Antarktiszra, aminek az aljára ragadt pár falkland-i mag. Máris olyan növény kerül oda, ami nem ott őshonos. Természetesen kicsi rá az esély, hogy aztán az ott elterjedjen, de nem kockáztatnak semmit. A Dél-Georgia szigeteken nem rég több, mint 6000 rénszarvast kellett lelőni. Az 1900-as évek elején norvég bálnavadászok 10-12 rénszarvast vittek magukkal vágóállatnak. A rénszarvas északon őshonos, délen nem. Száz év alatt a 10-12 rénszarvasból végül több, mint 6000 lett, így teljesen felborította a sziget évezredek alatt beállt ökoszisztémát. A szarvasok letaposták a madarak fészkeit, és talajeróziót okoztak, így olyan döntés született, hogy le kell lőni. Mindet. 10 szarvassal kezdődött, és száz év alatt idáig fajult, végül 2014 végére teljesen rénszarvasmentes lett megint a sziget.

4. Semmi szárnyas étel!

Még véletlenül se vihetünk magunkkal szárnyas eredetű ételeket. Az ok a fentihez kicsit hasonló: a pingvineket féltik, hogy akármilyen betegséget elkaphatnak. Nem vagyok biológus, úgyhogy nem tudom pontosan, hogy milyen betegséget kaphatna el egy pingvin, egy McChicken burgertől, de mivel legutóbb McDonaldsot Chilében, Puerto Monttban láttam, így nem hiszem, hogy valaha is etethetek pingvint akárcsak csirkefalatkákkal is. Persze szigorúan, öt méterről dobálva!

5. Öld meg a hóembered!

Nem lehet hóembert építeni. Nem lehet a nevünket a hóba írni. Illetve ha megtesszük egy kép kedvéért, a végén le kell rombolnunk. Kevésbé természetvédelmi a szabály miértje, sokkal inkább esztétikai. Az Antarktisz egy érintetlen terület, és mindenki így akar rá tekinteni. Illúzióromboló lenne számomra is, ha az első, amit látnék az Antarktiszra érkezve az lenne: "Szabi itt járt, 16.02.14". 

6. Minden marad a helyén!

Az utolsó kavicsig, minden a helyén marad. Nem vihetünk magunkkal semmit. Se követ, se növényt, se kagylót, se csontot, se pingvint. Ez talán egyértelmű. Bár ha követem a logikáját annak, hogy "ha egy pingvin közel jön hozzánk, nem kell elfutnunk", akkor, ha egy pingvin önként belemászik a táskámba, akkor saját maga döntött úgy, hogy elhagyja a kolóniát, és eljön velem. Erre kicsi az esély, de talán majd pár csirkefalatkával valahogy odacsábítom, mert csak az elmúlt 3 napban öten kértek meg, hogy vigyek már haza egy pingvint. Igaz, nem tudom, mit kezdenék vele a visszamaradt 2,5 hónapban, de valószínüleg jól meglennénk a 8 négyzetméteres kabinban!

A falkland-szigeteki pingvinek

Őket már én fotóztam!

Ezeken felül, még voltak olyan egyértelmű szabályok, miszerint ne etesd, ne tapogasd az állatokat, és ne vakuzz a szemükbe, de ezek annyira egyértelműek, hogy nem igazán térek ki rájuk. A legutóbbi bejelentkezés óta viszont már sikerült saját pingvineket fotóznom a Falkland-szigeteken. A kirándulás kicsit kalandosra sikerült, mivel a motorcsónakok a partra, csak délután fél négykor indultak, ami mindenkinek tökéletes, kivéve a konyhának, ahol a szünet csak délután 5-ig tart. Úgyhogy alig 30-40 perc látogatási időnk jutott, de gondoltam kihasználom. A szigeten mindenki egy ösvényt követett, így követtem én is őket, miközben pingvineket fotóztam. Aztán mikor már 20 perccel múlt négy óra, úgy döntöttem visszafordulok, és egy motorcsónakkal visszamegyek a hajóra. 10 percnyi visszafele sétálás után az egyik legrosszabb látvány fogadott: a hajó elindult. Ez kevésbé ijesztő, ha az ember mondjuk egy reptérrel ellátott városban van, ahol van térerő, wifi, és minden szükséges technika ahhoz, hogy hazajusson. Viszont a sziget őslakosaival aligha jutottam volna dűlőre - őslakosok értsd: pingvinek -, és se térerő, se wifi nem volt. Tudniillik: ha a hajó 18 óráig köt ki valahol, akkor 17:30-ig kötelező visszaérni. 18 órakor akkor is elindul a hajó, ha te nem vagy rajta. Legalábbis ezt mondták. Nem tudom ez mennyire igaz, vagy mennyire rugalmasak ebben, de egy dolgot láttam: a hajó távolodik a szigetről. Az első, ami eszembe jutott Jack Sparrow volt, és az, hogy mivel is kötötte magát a teknősökhöz. Aztán az egyik motorcsónak vezető megjelent, és látván a lányos zavaromat, közölte, hogy ne féljek: a hajó átáll a sziget túloldalára, és ott veszi fel az utasokat. Ez már kicsit megnyugtatóbb volt, de a sziget túloldala 3 km sétára volt. Séta. Az utasoknak. Nekem egy laza hegyi futás. Már 16.35 lehetett, més nekem 17 órakor a konyhában jelenésem van. Ami azt jelenti, hogy a sziget túloldalára kellene érnem 15 percen belül, hogy még átöltözni is legyen időm. Végül a dombos-hegyes pingvinekkel színezett szigeten átverekedtem magam, és 16.55-re a kikötőbe értem, ahol az első motorcsónakba bevágódtam, és kis késéssel végül 17.10-re be is értem a konyhába. A rohanásnak azért ára is volt. A csizma véresre törte a lábam, ami még a kisebb baj, de életemben először láttam sast állatkerten kívül, és időm nem volt lefotózni. Egy homályos elmosódott fotót sikerült futás közben készítenem, de talán majd legközelebb!

Tehát holnaptól már az Antarktiszon vagyunk, és nagykabátot felhúzzuk, mivel a part mentén lévő enyhébb időjárás is -15 és -30 celsius közt ingadozik. Persze beljebb haladva, találkozhatnánk -50 vagy -70 fokkal is, de amíg nem szakadt ketté az Antarktisz, (valós probléma lehet a globális felmelegedés miatt, hogy a keleti és nyugati része elszakad egymástól!), addig a hajóval sajnos nem tudjuk megközelíteni.