Sütés előtt, vagy közben? Esetleg utána? A só tényleg kiszárítja a húst? Akkor miért szokás nagyobb húsokat akár napokig is sóban tartani?

A só tényleg kiszárítja a húst. Mégis érdemes előre sózni. Ellentmondásos, ugye? Ennek a megértéséhez kicsit bele kell mélyednünk a sózás mikéntjébe és kémiájába. 

Száraz sózás

Ez kicsit furán hangzik tudom, de sajnos nem találtam jobb megfelelőt arra, amit angolban "dry-brine"-nak hívunk. Londonban minden vasárnap sültet készítettünk ebédre. Sunday roast. Az angolok nagy kedvence. Hatalmas bordacsontokkal ellátott hátszín egészben sütve. Azért hiába a jó minőségű hús, egy ilyet akkor is kihívás fűszerezni, és tökéletesen elkészíteni. Amikor szakácskodásra adtam a fejemet, büszkén hangoztattam édesanyámnak, hogy ne sózza be előre a húst, mert kiszárítja, csakis kizárólag sütés közben, vagy utána szabad. És mit tettünk ezzel a hátszínnel? Előző este jó vastagon bedörzsöltük sóval. Ha a tézis - miszerint a só kiszárítja a húst - igaz lenne, akkor másnap reggelre egy csontszáraz húst kellett volna hogy kapjunk. De ez nem így volt. Sózott már mindenki húst. Mi történik ha besózzuk a húst? Levet enged. Nos, ha ezt a lét lemossuk a húsról, akkor igen, mondhatjuk, hogy sikerült szárítani a húst. Viszont itt jön a csavar. Kicsit csapjunk át egy másik témába. Pácoltunk már húst? Olajjal, fűszerekkel, tejjel? Mi volt vele a célunk? Hogy a nedves pác átjárja a húst. Nos, ha ezeknél a nedves pácoknál működik, és a hús képes elnyelni az ízeket, és nedveket, akkor miért ne lenne képes visszanyelni a saját levét? Besóztuk a húst. Rendben. 20-30 perc után levet engedett. Ne ijedjünk meg. Nézzünk rá vissza 1-2 óra múlva. A lé elkezdett "visszaszivárogni" a húsba. És fontos még valamit leszögezni: ha sózunk valamit, akkor a felszínét sózzuk. Ha egy nagydarab húst egész éjszaka sóban pihentetünk, talán azt hinnénk, hogy a só átjárja. Szerencsénkre ez nem így van. Egy éjszaka alatt a só alig egy centit fog behatolni a húsba. Egy napos sóban állást követően is csak 1,7-2 cmt fog átjárni a só. Ez mit jelent számunkra? A húsnedv, amire elsőre riadtan tekintünk, a hús felszínéről, és a levegő nedvességtartalmából származik. Hiszen 12 óra alatt is, csak egy centit "halad előre" a só, akkor 20-30 perc alatt épp csak az első milimétert tette meg. Persze, soknak tűnhet a lé amit kienged, de a hús több, mint 69-73%-a víz, és 20%-a protein. (Állatonként változó.) Tehát besóztuk, kiengedte a levét, majd visszanyerte. Mit nyertünk ezzel, ha a só éppen csak 1 centit ízesített a húsból? Sokat. Emellett a jelenség mellett még egy másik kémiai folyamat is végbemegy, aminek a megértéséhez bevallom több időre volt szükségem, mint megírni ezt a cikket. (Ez igazából többnyire annak köszönhető, hogy soha nem figyeltem kémia és biológia órákon, a tanárnőtől ezúton is elnézést kérek.) A lényeg a nátriumon és klóron van. És a proteinen. Amikor a nátrium és klór ionok a húsba jutnak, akkor a töltésüknek köszönhetően kölcsönhatásba lépnek a miozin nevezetű fehérjével. Ezek a fehérjék az aktinnal együtt alkotják az izomrostokat. Képzeljünk el rengeteg szálat, amit összefogunk egy kötegbe. Nos a só ezt a köteget kicsit meglazítja. Azaz fellazítja az izmokat. A lazább izomkötegek pedig puhább húst eredményeznek. De akár ki is használhatjuk a meglazult izomrostokat, hisz ha eltávolodnak egymástól, akkor teret engednek valaminek. Például nedvességnek.

Sósvizes oldat

Ha valaki próbálkozott már pulykasütéssel, és előtte böngészte a recept oldalakat, akkor már biztos találkozott ezzel a megoldással. Tegyük sós vízbe a pulykát egy éjszakára, aztán vegyük ki, és máris szaftosabb lesz. Nos, ezt így az ember vagy elhiszi, vagy nem. Amikor először találkoztam ezzel a technikával évekkel ezelőtt, bevallom, kicsit kétkedve fogadtam. Aztán azt is elárulhatom, hogy tavaly karácsonykor Ramsaynél már így sütöttem a pulykákat. De mi a lényege ennek az eljárásnak? A sózás hatásait fentebb már ismertettem. Láthatjuk, hogy a sózás nem szárítja ki a húst, sőt, még puhábbá is teszik. És megpendítettem, hogy a lazább izomrostok teret adnak valaminek. Igen. Még több "nedvnek". Ha lemérjük a pulykánkat sósvizes fürdő előtt, és után, azt vehetjük észre, hogy akár 15-20%-kal is megnőtt a súlya. A fogyókúrázni vágyók ne ijedjenek meg: ha idén nyáron tengerben szeretnének fürdeni, ott őket nem veszélyezteti, hogy plusz tíz kilóval jönnének ki a partra. A pulykát viszont hálisten igen. Míg a száraz sózásnál a besózott húst levegő veszi körül, addig itt a pulykánk egy 6-8%-os sóoldatban úszkál. És a folyamat hasonló mint a fenti. A só hatására először veszít egy keveset a saját levéből, majd - mivel víz veszi körbe, és az izomrostok is már fellazultak - annak a többszörösét képes visszanyelni. Tehát míg a száraz sózás alatt a hús csak a saját nedvét nyeri vissza, addig a sósvizes oldatban az oldatból is képes elnyelni, hisz a fellazult izomrostok helyet teremtettek még több nedvességnek.

Malaclapocka sósoldatban

De ezt könnyen le is ellenőrízheti mindenki, akinek van épp elfekvőben három egész csirkéje. Számoljunk 1,5 kilós csirkékkel. Az egyik csirkét nem tesszük semmibe, csak sütjük közvetlen. A második csirkét csak vízbe áztatjuk egy estére, majd sütjük. A harmadikat viszont 8%-os sóoldatba pihentetjük egy éjszakán át, és sütjük. Majd elő a mérleg, és csodálkozzunk. Az első csirkénk közel 20%-ot veszített a súlyából, azaz kicsivel több mint 1,2 kilós marad, a második csirkénk a második helyezett lett a maga 12%-os veszteségével, és az abszolút győztes a sóoldatban ejtőzött csirkénk: alig 7%-ot veszített. És, hogy mi az amit egy hús a sütés során veszíthet? Nedvesség. Pont az, ami szaftossá tesz egy húst. De mi kerüljön az oldatba? Bár a fenti képen is rengeteg fűszer úszkál a malaclapocka körül, és a Maze Grillben is hasonló módon használtuk a sósvizes oldatot, mégis annak a híve vagyok, hogy csak só és víz. Esetleg cukor. A miértje egyszerű. Míg a nátrium és a klór könnyedén behatol a húsba, és reakciókat indít el, ezzel is ízesítve, és puhítva a húst, addig a legtöbb fűszer és a cukor "túl nagyok" ahhoz, hogy ilyen rövid idő alatt mélyre jussanak a húsban, és érdemi hatást fejtsenek ki. Ha a sónak - ami könnyedén bejut a húsba - egy egész nap kell ahhoz, hogy 1 cm mélyre hatoljon, akkor a fűszereknél ez vajon mennyire lassú hatás? Hogy akkor mégis miért írtam a cukrot, mint lehetséges össztevő? Mert ha az ízben nem is tud segíteni ennyi idő alatt, segíthet a Maillard reakció felerősítésével. Azaz, amikor a húst elkezdjük majd sütni sokkal könnyebben érjük el azt az aranybarna színt, amit kitűztünk célul. 

Porhanyós, omlós és szaftos. Mi kell még?

Remélem sikerült meggyőznöm a kedves olvasót, hogy igenis megéri akár egy éjszakával is korábban kezdeni a sózást. Persze nem minden húst szükséges így készíteni, hisz felesleges lenne. Ezeknek az eljárásoknak nagyobb húsoknál van értelme. Egész pulyka, egész csirke, egész sertéskaraj, vagy éppen sertés oldalas. Szárazon, vagy nedvesen de mindenképp megéri. Apropó. Azt mondtam volna, hogy a só csak a külső 1, maximum 2 centit járja át? Ez igaz is volna. Viszont van valami, amit a só nagyon szeret, és felgyorsítja a mozgásban. A hő. Amikor kiemeljük a pulykánkat a sósoldatból, vagy éppenséggel lemossuk a felszínéről a száraz sózásból rajta ragadt sót, akkor csak a külső pár centi méter sós. Aki nem hiszi, vágja nyugodtan félbe, és kóstolja meg a közepét. Vagyis, inkább ne, mert nem szeretném, ha miattam akárki is kórházba kerülne. De a lényeg a lényeg: a hőkezelés hatására a só elkezd "aktivizálódni" és megindul a hús belseje felé. Tehát azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy a sózás nem csak ízesíti az ételeinket, de felpuhítja, sőt akár szaftosabbá is teheti a húsokat, ha megfelelően használuk.

Karácsonyi pulykahad Londonban