Szakács tételek: Levesek I.
2020. március 21. írta: Szabadnapos Szakács

Szakács tételek: Levesek I.

Miközben próbálom erősíteni az otthon maradók csoportját, és próbálom feltalálni magam konyhán kívül is, azt vettem észre, az alapvetően tanulóknak szánt írásaim más körökben is megtalálták a célközönséget. Így most már kétszer olyan motiváltan vágok neki a további ismeretterjesztésnek. Főleg tudván, hogy jelenleg elég sokan ragadtunk otthon, és már mindenki bevásárolt. Nem hagynám, hogy az én lelkemen száradjon, hogy egy idő után mindenki rakott cukros-liszten, és kézfertőtlenítő-consomén éljen. Consomé...Mi is az a consomé?e9cf056710de91b1e50de4fb5aa64934.jpg

(Forrás: www.pinterest.hu)

Szóval levesek. Az iskolában alapvetően két nagy csoportra bontjuk a leveseket: híg és sűrített levesekre. 
A híg levesek (potage clair) közé soroljuk a húsleveseket, erőleveseket és más - sűrítés nélküli - összetett leveseket. Híg levesekre jó példa lehet a gulyásleves - alföldi gulyás, babgulyás, bográcsgulyás -, minestrone, újházi tyúkhúsleves, lebbencsleves, tarhonya leves vagy a boullabaisse.
A sűrített levesek (potage lie) - kapaszkodjatok meg! - valamilyen sűrítést tartalmaznak. Ez lehet rántás, habarás vagy turmixolás. Sűrített levesekre jó példa akármilyen krémleves, a gyümölcslevesek, a különféle bisques-k (páncélos rákfélékből készült krémes leves) vagy akár a szoljanka.
Ebben a cikkben szeretnék nagy hangsúlyt fektetni a híg levesekre, azon belül is az erőlevesekre. 

Húsleves, erőleves, consomé?

A húslevest talán senkinek nem kell bemutatnom. Sok hús, sok zöldség, lassú, gyöngyözve forralás. De mire érdemes odafigyelni a főzés során, milyen apró technikák segíthetnek? 

1. A csontokat, vagy ízt adó húsokat mindig hideg vízzel öntsük fel.
2. Ha felforrt a víz, ne cseréljük le a vizet, mint azt sokan ajánlják, hisz így értékes ízeket veszítünk el.
3. A hagymáról csak a külső, földes héját húzzuk le, de a belső, fényes barna héj maradjon rajta, és így vágjuk félbe. Száraz serpenyőbe a vágott felületen pirítsuk sötét barnára, így később nem csak plusz ízeket kap a leves, de gyönyörű színt is.
4. A zöldségeket (répa, zeller, zellerszár, karalábé, paprika,gomba) ha nem túl földesek, ne pucoljuk meg, csak folyó víz alatt alaposan egy kefével tisztítsuk meg. Így a zöldség minden részét felhasználjuk, veszteség nélkül.
5. A zöldségeket ne vágjuk túl apróra, lehetőség szerint hagyjuk őket egészben.
6. Ha időt szánunk a levesre, és forralás helyett a lehető legkisebb lángon készítjük, úgy egy kristálytiszta lé lesz a jutalmunk. Még itthon is általában egy éjszakán keresztül főzöm a húslevest. 

Derítés

A húsleves és az erőleves (avagy consomé) közt a határt elméletben (a tankönyvben) a derítés húzza meg. Nem mennék bele abba, hogy a gyakorlatban lényegében a kellően lassú főzési idővel, kristálytisztára készült húslevest is erőlevesnek hívják, ami inkább jelöli azt, amit a neve is sugall: erőteljesebb húsleves. (Amit sokszor azzal érnek el, hogy a húsokat a főzés előtt megpirítják, hasonlóan a barna alaplé készítéséhez.) De mivel itt vizsgára készülünk, a tankönyv írása a mérvadó, a többit csak vizsga utánra jegyezzétek meg.

A derítés során a félig felvert tojásfehérjét sovány darált hússal és paradicsompürével összekeverjük, majd a visszahűlt húslevest (legalább 30-40 fokra hűtsük vissza, különben kicsapja a fehérjét egyből!) adagoljuk lassan a keverékhez, és legkisebb lángon lassan gyöngyözve főzzük fel újra. A folyamat során a tojásfehérje összegyűjti a levest zavarossá tevő apró kis "koszokat", majd egy kemény habként megül a leves tetején, amit már könnyen leemelhetünk, és utána óvatosan átszűrhetjük a levest.

Gyakori hiba lehetőségek a derítés során

1. A leves nem lett lezsírozva, vagy a darált hús túl zsíros részekből készül. (A zsír gátolja az albumin működését, így kevésbé lesz hatékony a derítés.) A legegyszerűbben úgy zsírozhatjuk le a levest, ha vissza hűtjük, és ezzel az összes zsír a leves felszínén kidermed.
2. Nem kevergetjük melegítés során a levest. A fehérje leül az edény aljára, és oda kaphat.
3. Túl forraljuk a levest. Fontos, hogy forrásig kell melegíteni a levest, de nem szabad utána tovább forralni. A forralástól a derítésünk szét esik, és a leves zavarossá válik.
4. Ha a derítés már kezd a leves tetején összeállni, csak óvatos mozdulatokkal keverjünk a levesbe, ha szükségesnek érezzük. Máskülönben összetörjük a fehérjét, és zavarossá válik a leves.
5. Túl sok fehérjét adunk a leveshez, és "túlderítjük", azaz fontos aromaanyagokat is elvonunk a levestől.

Érdekességképp egy plusz: a derítést nem csak húsleveseknél használhatjuk. Salzburgban paradicsom consomét készítettünk ezzel az eljárással. Paradicsomot, zellerszárat, zeller gumót, répát, hagymát és fokhagymát tojásfehérjével együtt átengedtünk a húsdarálón, majd zöldségalaplével felöntöttük a keveréket, és lassú, gyöngyöző forralással egy kristálytiszta paradicsom esszenciát kaptunk.

Tálalása

Az erőlevest tálalhatjuk hidegen, és melegen egyaránt. Klasszikus levesbetétnek számít: a zöldség julienne, vagy brunoise, a royal (tojáskocsonya), tésztafánk, fridetto (palacsinta). Ezen felül még erősíthetjük az ízeket, ha tálalás előtt kis mennyiségű, erőteljes borral röviden átforraljuk. (Marsala, portói, sherry)

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://egyszakacsnaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr6215534466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása