Talán sokan már tudjátok, de 14 hónap munka után búcsút vettem Gordon Ramsay konyhájától, és Londontól, majd egy rövid egy hónapos pihenést követően, London eső áztatta utcáit leváltottam Toszkána napsütötte dombjaira.

Volterra, Olaszország

Egy hónapos pihenés.. Így gondoltam eleinte, hogy egy hónapon át, míg az olasz szezon el nem indul, pihenni fogok. Elég gyorsan rájöttem, hogy tévedtem. Mivel a Londonban tanult olasz káromkodásokon kívül nem igazán tudtam olaszul, ezért egy olasz tanár segítségével intenzíven belecsaptam a közepébe: három hét alatt minél több nyelvtani alapot elsajátítani olaszból. Emellé még betársult, hogy végre 23 évesen a jogosítványnak is neki álltam. A vezetési tudásomról megoszlik a véleményünk az oktatómmal, de végül sikerült átmennem minden vizsgán. Mellette persze igyekeztem nektek is minél több cikket írni, illetve a régi cikkeimhez frissíteni a képeket, ha már időm engedte. Sőt, időközben valamelyest segítséget is tudtam adni az egyik olvasómnak, hogy Ausztriában elkezdhessen dolgozni. Ennyivel minimum tartoztam neki, hisz a pizzás cikkemnél elfelejtettem képeket készíteni, és ő segített ki. De ennyit a pihenésemről, és nézzük Olaszországot. Mert azért van mit.

A nagyvárosból a semmi közepébe: Londonból Toszkánába

Az egész sztori ott kezdődik, mikor még ősszel írtam nektek egy cikket arról, hogy milyen is szakácsnak lenni. Ennek a cikknek köszönhetően kaptam egy gratuláló levelet egy magyar helyettes séftől, Olaszországból. Akivel aztán elkezdtünk beszélgetni a szakácskodásról, és megemlítette, hogy tavasszal lesz náluk üresedés. Akkoriban még Ramsaynél dolgoztam, így akkoriban el is napoltuk ennek a megválaszolását, de mikor januárban megért bennem, hogy ott hagyom Gordonékat, megint felvettük a kapcsolatot, és végül a séffel is sikerült beszélnem emailek és telefonokon keresztül, és megszületett a döntés: megkaptam az állást Toszkána szívében: az 5 csillagos La Suvera Relais hotel konyháján. Ausztriához hasonlóan itt is édesapámnak köszönhetem, hogy nem kellett 16 órán át tömegközlekednem a csomagjaimmal Kaposvár-Bécs-Firenze-Pievescola útvonalon, hanem autóba szálltunk és 9 óra alatt lezavartuk a 900 kilóméteres utat. Ahogy a szlovén határt magunk mögött hagytuk, és egyre inkább megindultunk lefelé a csizmaszárán, úgy lettek egyre sűrűbbek az olívafa és szőlőültetvények. A települések kinézetéről nem is beszélve. Persze lehet, ez csak számomra volt lenyűgőző, hisz soha nem voltam még Olaszországban, de az ember néha úgy érzi magát a házak közt sétálva, mintha a középkori Olaszországban lenne. Az első napon a kollégákkal át is vágtunk Toszkánán, egészen a Ligur tengerig pihenésképp. Amíg még megtehetjük. Többek közt átvágtunk Volterrán is, ami azon kívül, hogy meseszép város, az Alkonyat könyvek/filmek kedvelőinek ismerősen is csenghet, mivel a sztori ebben a városban is játszódik. (A film jeleneteit nem itt, hanem pár km-mel odébb vették fel.) Út közben esett arról szó, hogy hány Michelin csillaga van az olaszoknak, amitől leesett az állam: 334 Michelin csillagos étteremel rendelkeznek, ami nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőnek számít. 

Életemben először tengerparton

A hotel, a konyha, a séf

A hotel egy régi kastély épületében kapott helyet, amit még a középkorban építettek Siena urai. Később II. Gyula pápának adományozták a kastélyt, aki akkoriban a művészetek iránt is elkötelezett volt, így a hotel neki köszönheti hogy egy ódon kastélyból, egy pápai, reneszánsz villává alakult át a 16. század elején.
Két étterme van, egy tradicionális olasz étterem, és egy modern, fine dining étterem, ahol én is helyet kaptam főétel (hús és hal) pályán. Érdekessége az étteremnek, hogy a mai napig bent állnak az eredeti eszközök az olívaolaj készítéshez: két malomkő a bogyók zúzásához, és egy hatalmas prés a hidegsajtoláshoz.
A séffel - Simone Acquarelli -  sajnos még nem találkoztam, de ígéretes fiatal séfnek tűnik: több két Michelin csillagos olasz séf mellett is megfordult már, sőt, Heston Blumenthal "Fat Duck"-jában is dolgozott, ami máig a világ legjobb éttermei közt van számontartva. A tészta természetesen kizárólag házilag készített, a raviolit akkor töltik be, mikor a vendég megrendeli, a különböző ehető virágok és zöldfűszerek már a kinti kertben nőnek, hogy szezonra sajátot használhassunk. A rozmaringtól a lila bazsalikomig minden helyben terem. 

Az előző szezon fogásai (forrás: www.simoneacquarelli.it )

Elöljáróban ennyit, és készülnek hamarosan - az utóbbi időben érthető módon elmaradt - konyhai beszámolók! Addig is: Buon appetito!

Ha tetszett a cikk, ne felejts el követni Facebookon, és Instagramon se!

És végül egy közérdekű közlemény, ha a kedves olvasó még nem fáradt bele a cikkbe: többetek érdeklődésére azt találtuk ki, hogy a szezon végeztével vendégül látnám pár, vagy akár több olvasómat, egy olasz menüvel. Tudom, még igazán messze van, de a jó dolgokat érdemes megtervezni előre. Az este egy olaszországi élménybeszámolóval, egy háromfogásos menüvel, és baráti beszélgetéssel telne. Érdekelne? Nyomj egy Igent! Érdeklődni a szakacsblog@gmail.com email címen! Együnk egy jót!